SENKI SEM SZÜLETIK VÁLLALATVEZETŐNEK Nyomtatás E-mail

Senki sem születik vállalatvezetőnek

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Olvasóm !

Arra kértek, foglaljam össze, hogyan is kellene képesnek lennie egy vállalkozásvezetőnek ( az egyszerűség kedvéért a továbbiakban nevezzük ügyvezetőnek) arra, hogy kontrollt gyakoroljon cégének számviteli-adóügyi folyamatai felett.

Be kell, hogy lássuk ez a mai gazdasági környezetben nagyon nehéz feladat. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy természetesen nem lehetetlen, hiszen csak körül kell néznünk és máris találunk sikeres és erős vállalkozásokat a kis- és középvállalkozási szektorban.

Kezdjük, tehát a legelején….

Amikor egy vállalkozást beindítunk az ezernyi fontos kérdés között szerepelnie kell egy ilyennek is:

-    vajon megvannak-e azok a képességeim, kompetenciáim, ismereteim, amire a vállalkozásom sikeres működtetéséhez szükségem lesz ?

Ez egy meglehetősen általános kérdés, ami után értelemszerűen kell következnie ama feladatnak, hogy akkor most soroljuk fel milyen ismeretekre is van szükségem.

Amennyiben valamennyi lehetséges választ felsorolnám és megmagyaráznám, dolgozatom terjedelme sokszorosan meghaladná a szerkesztő elvárását és az olvasók tűrőképességét. Bizony, nem ártana, ha a jogalkotó úgy próbálná meg bizonyítani vállalkozásbaráti magatartását, ha biztosítaná annak lehetőségét, hogy a vállalkozás vezetést intézményesen tanulni lehessen. Ezt akár kötelezővé is tehetné, természetesen ez esetben párosítania kellene az ingyenességgel. Bizton állíthatom, mindenkinek könnyebb lenne az élete. Az ügyvezető biztos kézzel irányítaná a céget és értené a benne és körülötte zajló folyamatokat, a hivataloknak pedig jóval kevesebb fejtörést okozna az ellenőrzés, kevesebb lenne a hiba, és mindkét fél számára kisebbek lennének a felesleges és nem várt költségek. Hiszek abban, hogy ez nem csupán egy szép álom, hanem belátható időn belül a valóság.

Ha környezetünkben megkérdezünk néhány olyan vállalkozót, akinek cége a felszámolás vagy csőd ’martalékává’ lett, hogy véleménye szerint mi volt az oka a kudarcnak, szinte teljesen biztosak lehetünk abban, hogy felsorolásában jelentős hangsúlyt fog adni a külső tényezőknek, a túl erős versenynek, a bankok ellenséges magatartásának, a gazdasági válságnak és végül de nem utolsósorban az állami szabályozásnak. Azoknak a jogszabályoknak, amelyek hol túlszabályozzák a folyamatokat, hol pedig áttekinthetetlenné teszik a tennivalókat.

Nos, bizonyára akad arra is példa, hogy ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a vállalkozás vesztét, de valójában a kudarc oka a vezetői tapasztalat, az információk és a tudás hiánya.

Az a szándékom, hogy ennek a tanulmánynak az elolvasása után, legalább egy területen jobban érezze magát. Ez pedig a mindig csak szükséges rossznak tekintett számvitel, a hátunk közepére sem hiányzó könyvelés.

Mindenkinek szüksége van könyvelőre, de ha megfelelően fogalmazzák meg az egymással szembeni elvárásokat, akkor az ügyvezető meglepően rövid idő után fogja úgy érezni, hogy a könyvelés, számvitel tényleg segíteni fogja üzleti döntéseiben.

Így hát az első számú feladat, annak megfogalmazása, hogy mit tartalmazzon a könyvelő szerződése ?

Ezt a kérdést – túlzás nélkül állíthatom -, naponta legalább egyszer felteszik nekem a hozzám forduló „panaszosok”, és ebből a megfogalmazásból máris következik, hogy olyan vállalkozókról beszélek, akik különféle okokból - jogosan vagy sem -, de haragban vannak a könyvelőjükkel.

Azt azért nagyon fontos elmondanom, hogy a harag – a régi mondás szerint – nem csak rossz tanácsadó, de bizony nem is old meg semmilyen problémát. Ezzel szemben nagy hatékonysággal segít elmérgesíteni a szituációt, igen gyakran olyan mértékig, hogy a felek közötti kommunikáció teljesen megszűnik. A könyvelő túszul ejti volt ügyfele könyvelési anyagát, míg a dühös ügyfél megtagadja az egyébként jogos megbízási díj megfizetését.

Ezeket a helyzeteket jobb lenne elkerülni és erre a legjobb megoldás az, hogy már az ismerkedési szakaszban megfontoltan megtárgyalják a felek, hogy mit is várnak el egymástól. Bizony: egymástól, hiszen a könyvelő a megfelelő információk hiányában semmiképpen nem tud olyan szolgáltató számviteli rendszert felállítani, amely tartósan és gyakorlati módon fogja segíteni a vezetői döntéshozatalt.
Így azután első lépés: a könyvelő szerződése.

Nem árt rögtön az elején tisztázni, hogy a könyvelő (legtöbbször cég) rendelkezik-e a Számviteli törvényben számára kötelezően előírt szakmai háttérrel. Legegyszerűbb, ha elkérjük az ezt regisztráló Pénzügyminisztérium által kibocsátott kártyáját. Ezzel rendelkezhet maga a számviteli szolgáltatást ellátó cég is. Ellenőrizhető is a Pénzügyminisztérium honlapján.

Minden olyan kettős könyvvitel hatálya alá tartozó vállalkozást, amelynek az éves szintre átszámított nettó árbevétele a tárgyévet megelőző két év átlagában – ennek hiányában a tárgyévben várhatóan – a 10 millió forintot meghaladja, kizárólag könyvviteli szolgáltatóként regisztrált személy/cég könyvelhet.

Győződjünk meg arról is, hogy a megbízni kívánt vállalkozás rendelkezik-e a megfelelő szakmai felelősségbiztosítással és tisztázzuk az esetleges károk megtérítésének módját.
Rögzítsük a határidőket, hiszen a legjobb indulat mellett sem lesz képes az időben történő teljesítésre a könyvelő, ha késve vagy hiányosan kapja meg a szükséges dokumentációt.

Néhány tartalmi kérdés, amely  feltétlenül  szükséges, hogy szerepeljen a szerződésben:
-    a szabályzatok elkészítése, naprakészen tartása,
-    a számlarend, beszámoló, bevallások elkészítésének rendje, felelőse (nem árt, ha a megbízó maga is rendelkezik Okmányirodai regisztrációval, hiszen így bármikor ellenőrizni tudja a számviteli szolgáltató munkáját, az adófolyószámla-kivonat nyomon követésének lehetőségéről és sok más igénybe vehető Ügyfélkapus szolgáltatásról már nem is beszélve),
-    controlling adatszolgáltatások rendje,
-    az adók kiszámításával, bevallások nyilvántartásával, a könyveléssel való egyeztetésével kapcsolatos feladatok módszere,
-    a számfejtések, munkaügyi adatszolgáltatások, ehhez kapcsolódó felvilágosítási, szerződéskötési kötelezettségek rendje és felelőse,
-    a főkönyvi – analitikus nyilvántartások egyeztetésének rendje a megbízó adataival,
-    hatóságok előtti képviseletre történő meghatalmazás formája, rendszere.
-    a feladat teljesítéséhez szükséges szoftver tulajdoni viszonyai, esetleges költsége,
-    titoktartási záradék, felhatalmazás bármiféle adat szolgáltatására,
-    a felelősségvállalás mértéke.

Nem lehetetlen, hogy az ily módon megtárgyalt megbízási szerződés jó pár oldallal lesz terjedelmesebb az eddig megszokottaknál, azonban mindenképpen megéri.  Aláírás után már nem lesz min vitatkozni. Legalábbis reméljük.

Még egy gondolat: a megbízási díjat sem célszerű kifelejteni a szerződésből, az esetleges változtatások okainak, feltételeinek rögzítésével.
Nos, ha már van kiválasztott könyvelőnk, megfelelő szerződésünk, foglalkozhatunk a napi rutinnal.

Kérem, ha Ön már több éve gyakorló vállalkozó a fentiek figyelembe vételével tekintse át újra könyvelőjével kötött szerződését, hiszen soha nem késő pontosítani, változtatni. Biztos vagyok abban, hogy jobban fogja érezni magát egy pontosan körülhatárolt, világosan megfogalmazott feladatokat és felelősséget rögzítő szerződés aláírása után.

Ne gondolja senki, hogy a továbbiakban semmi szükség nincsen saját nyilvántartásra a vevőkről, szállítókról, kiadott előlegekről és más egyéb a gazdálkodással együtt járó eseményekről.
Legtöbbször ugyanis a vállalkozás nem engedheti meg magának azt a kényelmes megoldást, hogy főállású könyvelőt foglalkoztasson a saját székhelyén, így kerülve el azt a kellemetlenséget, hogy a számviteli munkatárs néhány nappal(rosszabb esetben akár egy hónappal is) az események megtörténte után tudja csak a gazdálkodásban történteket rögzíteni.
Ha rendelkezünk saját naprakész ügyvitellel akkor kézben tartjuk a folyamatokat és ami legalább ugyanilyen fontos, hogy bázist, kontrollt biztosítunk a könyvelőnknek.
Kérem, ne mondják most azt, hogy erre a könyvelőjük nem tart igényt. Ez nem megfelelő kifogás.
Az alapelveket meghatározó Számviteli törvény ugyanis soha nem úgy fogalmaz, hogy a könyvelőnek el kell készítenie a szabályzatokat, a könyvelőnek gondoskodnia kell a beszámoló elkészítéséről, a könyvelőnek gondoskodnia kell annak helyességéről, a könyvelőnek el kell végeznie a leltározást, stb.
A Számviteli törvény minden esetben úgy fogalmaz a vállalkozónak kell sok egyéb feladat mellett a fentiekről is gondoskodni !
Az év során folyamatosan rögzített adatok alapján az év végén elkészülő beszámoló összeállításáért, annak helyességéért mindig a vállalkozás képviseletére jogosult személy a felelős.
Így tehát, saját érdekünkben jobb ha bevezetjük a legalább negyedévente történő egyeztetést, amikor is összevetjük saját (nyilvánvaló helyzeti előnyünkből fakadóan) naprakész nyilvántartásainkat a könyvelésben szereplő adatokkal. Így kerülve el az év végi kapkodást, türelmetlen és felesleges riposztokat a könyveléssel.

Kicsit előre szaladtunk az időben, hiszen már az év végi záráshoz kapcsolódó egyeztetésekre történt az imént utalás, azonban tekintsünk egy pillanatra vissza és ejtsünk néhány szót arról, hogy egy vállalkozásnak megalakulása után 90 napon belül el kell készíteni a Számviteli törvény által kötelezően előírt szabályzatait. Húsz éves tapasztalat birtokában biztosan állíthatom, hogy Magyarországon(sajnos) az a bevett gyakorlat, hogy ezek a szabályzatok jól bevált(nak tűnő) sablonok alkalmazásával kerülnek elkészítésre. Tekintettel arra, hogy az ügyvezető nem rendelkezik ismeretekkel arról, hogy vajon miben segíthetné az ő munkáját egy szabályzat belenyugszik a könyvelők kissé sematikus magyarázatába, amely szerint felesleges nyűg, amin túl kell esni.

Leszámítva, néhány kifejezetten extrém esetet, amikor a vállalkozás életében nem történik a világon semmi különleges, nincsen alkalmazottja, egyetlen tulajdonosa, egyetlen ügyvezetője, egyetlen tevékenységi köre és havonta kizárólag egyetlen darab kimenő számlája van, eszköze nincsen, infrastruktúrát nem használ és adót is csak háromféle adónemben fizet, ez a magyarázat teljességgel hamis és ebből fakadóan elfogadhatatlan.

A Számviteli törvény előírásai szerint elkészítendő Számviteli politikának az alábbi elemeket szükséges tartalmaznia:
- eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata
- eszközök és források értékelési szabályzata
- az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat (CSAK MEGHATÁROZOTT ÁRBEVÉTEL ILLETVE KÖLTSÉG MENNYISÉG FELETT KÖTELEZŐ!!)
- a pénzkezelési szabályzat.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a Számviteli törvény módosítása esetén a szabályzatokat a hatálybalépést követő 90 napon belül kell aktualizálni.

Talán célszerű lenne a könyvelői szerződés ellenőrzését követően most arról meggyőződnie a kedves olvasónak, hogy szabályzatai rendben vannak-e ? A legutóbbi Számviteli törvény módosítás 2009. január 01. napjával lépett hatályba, vagyis a szükséges módosítások elkészítésének határideje március 31. napja.

Hogy valamennyire megkönnyítsem a szabályzat ellenőrzését, felsorolom azokat a főbb tartalmi elemeket, amiket pl a Számviteli politikának kell meghatároznia. Terjedelmi okokból az egyes tételek magyarázatára nem nyílik lehetőség, azonban ennek ismerete, megértése már valóban a könyvelő szakember feladata. Ha csak annyit megtesz az ügyvezető, hogy a felsorolás alapján beazonosítja saját cége számára készített Számviteli politikájának tartalmát az itt leírtakkal sok új ismerettel és felismeréssel, még az is lehetséges, hogy javítási igénnyel fog gazdagodni.

Tehát Számviteli politika tartalmi elemek, a teljesség igénye nélkül:

-    a beszámoló készítési kötelezettség módjának meghatározása (pl.: éves vagy egyszerűsített éves beszámoló)
-    részesedési kapcsolatok minősítése (már, ha van kapcsolt vállalkozás)
-    könyvvezetés módjának meghatározása
-    beszámoló készítés rendjének, fordulónapjának rögzítése
-    a mérlegkészítés időpontjának meghatározása
-    a mérleg és eredmény-kimutatás választott módjának meghatározása
-    évközi és év végi zárlatok célja, időpontjai és fő feladatai
-    eszközök és források besorolásának minősítési szempontjai, értékelési eljárásai
-    a beszerzési ár (bekerülési költség) tartalma
-    az amortizációs politika
-    a devizás tételek értékelése
-    a jelentős összegű hiba és a valós képet lényegesen befolyásoló hiba nagyságának meghatározása
-    a kiegészítő melléklet szerkezete és tartalma
-    az üzleti jelentés szerkezete és tartalma
-    stb.

A gyakorlati gazdálkodás egyik legfontosabb útmutató és segítő szabályzata a Pénzkezelési szabályzat. Ezért az alábbiakban felsorolom ennek a szabályzatnak legfontosabb tartalmi elemeit is.
A Pénzkezelési szabályzatra vonatkozóan 2009-ben is történt már változtatás a Számviteli törvényben, amely meghatározta a kötelező legnagyobb záró pénzkészlet összegét. A részleteket lásd lentebb.

-    a pénzforgalom(készpénz és bankszámlaforgalom) lebonyolításának rendje
-    a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételei
-    a pénzkezelés felelősségi szabályai
-    a pénztár és a bankszámlák közötti forgalom rendje
-    a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímei és eljárási rendje
-    a pénztárt ellenőrzés rendje, gyakorisága, személyi feltételrendszere
-    a pénzszállítás rendje
-    a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendje
-    pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartások rendje
-    a napi készpénz záró-állomány maximális mértéke, azzal hogy 2009. január 01-től a készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga nem haladhatja meg az előző üzleti év - éves szintre számított - összes bevételének 2 százalékát, illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 2 százaléka nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. (Az „összes bevétel” meghatározás alatt az előző üzleti évben elszámolt értékesítés nettó árbevétele, az  egyéb bevételek,a  pénzügyi műveletek bevétele és a  rendkívüli bevételek együttes összegét kell érteni.)Így tehát az a vállalkozás, amelynek éves bevétele 25 millió forintnál kisebb maximum 500 ezer forintot tarthat a pénztárban , míg a többiek a fentebb részletezettek szerint meghatározott bevételük 2 %-át.


És még egy apróság a Pénzkezelési szabályzat komolyan vételéhez. Az adóhatóság szakemberei jogosultak ellenőrizni a számviteli törvényben meghatározott szabályzattal összefüggő kötelezettségek teljesítését. A jogkövető magatartás elősegítése érdekében a Pénzkezelési szabályzat rendjének megsértése esetén az adózó 500 ezer forint összegű mulasztási bírsággal sújtható azzal, hogy ha az adóhatóság felhívásának ellenére a mulasztás fennáll, a kiszabott bírság kétszeresét kell megállapítani.
Remélem meggyőztem Önt arról, hogy érdemes alaposan átvizsgálnia Pénzkezelési szabályzatát.

Van könyvelőnk, megfelelő szerződésünk, elkészültek a szabályzataink, leltározunk és értékelünk, megfelelő figyelmet fordítunk a kontrollálásra alkalmas saját nyilvántartásainkra, de azt még senki sem mondta el, hogy ennek az egésznek mi értelme van és talán még mindig nem látjuk vajon hogyan is szolgálhatják mindezek a mi vállalkozásunk érdekeit ?
Ejtsünk akkor néhány szót a számvitelről.

A Számviteli törvény preambuluma többek között az alábbiakat tartalmazza:

„ A piacgazdaság működtetéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében mind a vállalkozók, mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelemi helyzetéről és azok alakulásáról objektív információk álljanak rendelkezésre. E törvény olyan szabályokat rögzít, ..amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható az e törvény  hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonáról, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli terveiről.”

 A számvitelről elmondhatjuk tehát, hogy a gazdasági események számbavételének és ennek alapján a gazdálkodók vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetének bemutatását szolgáló tudomány.
Legfontosabb kapcsolatban a pénzügyi joggal és a polgári joggal van, azonban közvetett kapcsolat fűzi például a szabálysértési és büntető joghoz is. Az adójogi terület rendkívüli fontosságát természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni, azonban az a pénzügyi jog része.
A számviteli és az azt szabályozó törvény megszámlálhatatlan alternatívát, döntési pontot tartalmaz, hiszen nem igazodhat minden gazdálkodó tevékenységéhez és ezen tevékenység jellegzetességeihez. Azonban a törvényben rögzített elvek előírások alapján minden gazdálkodónak nemcsak kötelessége kidolgozni saját szabályozását, hanem lehetősége is nyílik eldönteni azon alternatív megoldásokat amelyeket üzletpolitikája szolgálatába kíván állítani.
A törvény által kínált lehetőségek egyben megoldásokat jelentenek a testre szabott adóoptimalizálási folyamatok kidolgozására. Minden egyes döntéshez adófizetési kötelezettség vagy éppen (egyszerűen szólva) mentesség tartozik, azonban ezt egy szakembernek kell feltárnia.

Önnek, tisztelt ügyvezető nincs szüksége arra, hogy a Számviteli törvényt behatóan tanulmányozza, valljuk meg, hogy ez Isten ellen való vétek lenne egy olyan gazdasági helyzetben, amikor minden percre szüksége van ahhoz, hogy vállalkozásának zavartalan működését fenn tudja tartani.

Egyszerűen vegye elő a vállalkozása számára könyvelője által elkészített szabályzatait, olvassa át és beszéljen meg egy találkozót vele, amikor mindketten kellő időt szentelnek arra, hogy meghallgassa azokat a magyarázatokat, amelyeknek birtokában már képes lesz jó döntéseket hozni.

Nagyon sokszor mondtam el szerte az országban tartott előadásaimon, hogy a könyvelő nem adótanácsadó és ezt az állításomat ma is fenntartom, talán még nagyobb hangsúllyal, mint valaha, azonban egy vállalkozás működésének, sikerének jelentős százaléka áll vagy bukik könyvelőjének rátermettségén. Minden itt kezdődik. Személyre, pontosabban vállalkozásra szabott megoldásokra van szükség. Ez nem a „Vörös Október Ruhagyár”, ez itt a legfinomabb úri szabóság, ahol mindent milliméteres pontossággal szabunk, varrunk a kedves kuncsaft elégedett mosolyának kiérdemlése érdekében.

Ha úgy látja a könyvelője nem ilyen vagy esetleg nem így gondolja, akkor kérem ne azzal kezdje, hogy felmond neki , hanem békésen tisztázzák, hogy mit várnak el egymástól információk cseréjében, időigényben, szaktudásban. És bizony nagyon fontos azt is tisztázniuk, hogy a minőségi munkáért milyen javadalmazást vár el a könyvelő, hiszen a „Vörös Október Ruhagyár” terméke és mondjuk Ferdinand Max Úri Szabóságának szmokingja között árban is van némi különbség. Amikor a díjazásról vitázik, kérem ne feledjen el a minőségi váltás következtében megtakarított adóforintokra gondolni és a jó szakembertől semmiképpen ne sajnálja a pénzt.
Lehet ugyanis, hogy az eddigi „olcsó hús” valós bekerülési költségét jobb ha ki sem számolja…


Van itt még egy nagyon fontos dolog,amivel kapcsolatosan úgy gondolom mindenkinek biztos tudás birtokában kell lennie. Nagyon sokszor halljuk ezt a kifejezést, szinte beépült az alap szókincsünkbe, de ha hirtelen meg kellene magyarázni, bizonyára sokan jönnének zavarba.

MEG TUDNÁ MONDANI KÉREM, HOGY MIÉRT KETTŐS A KÖNYVVITEL ?

Nos, természetesen aki tudja a választ, annak számára már a kérdés feltevés is zaklatásnak tűnhet. De aki nem ismeri a kifejezés kialakulásának hátterét, történetét, az jó sokáig találgathatja.

A magyarázat talán rámutat arra, milyen gondosan kidolgozott dolog is a számvitel.

A rendszer onnan kapta a nevét,hogy a bekerülő minden egyes összeg, minden gazdasági esemény, de még az eredmény is kétszeresen rögzítődik.

1.) Minden összeg könyvelésre kerül egy bizonyos számla Tartozik és egy másik számla Követel oldalán. Vagyis minden összeg kétszeresen.
2.) Minden gazdasági eseményt kétféle módon rögzít; egyrészt időrendi( ez a napló), másrészt szisztematikus- tervszerűen elrendezett sorrendben (ez pedig a főkönyvi számla).
3.) Gazdálkodásunk eredményét is kétféle módon vezeti le. Az egyik szerint az adott beszámolási időszak kezdetén meglévő vagyont hasonlítjuk össze az időszak végén meglévő tiszta vagyonnal. Ezt hívjuk nettó módszernek. A másik esetben viszont a ráfordításokat állítjuk szembe a bevételekkel, amit bruttó módszernek nevezünk.
Nézzünk egy példát:
Ha tudni akarja, hogy a baromfiudvar az elmúlt évben hozta-e az elvárásait, akkor ezt kétféleképpen állapíthatja meg:

1. VARIÁCIÓ:
Összehasonlítja, hogy az év végi állomány hogyan viszonyul az év eleji kezdőcsapat létszámához. Ez a Vagyon-összehasonlítás.

2. VARIÁCIÓ:
 Menet közben feljegyez minden egyes létszámban bekövetkezett változást, és ezzel állapítja meg, hogy van-e eredmény. Ez az Eredmény-levezetés.

Az már nyilván természetes, hogy mindkét számítási módszerrel ugyanarra az eredményre kell jutnunk.
Ugye milyen egyszerű?

Tisztelt Olvasóm!

Bizonyára Ön is látja, hogy a bevezetőmben meghatározott feladatomnak még jócskán nem értem a végére. Igen, ez így igaz, sőt ha lehet a helyzet még ennél is rosszabb. Arra azonban minden bizonnyal elegendő volt ez a rövidke tanulmány, hogy megláttassa ahhoz, hogy Ön a számvitel területén is kontrollt gyakorolni képes ügyvezető legyen igen sok alapinformációval kell rendelkeznie.
Azért jó hírrel is szolgálhatok. Ha a fentiekben felsorolt alapelvek alkalmazásával keres vállalkozása számára  szakembert, akkor jó esélye van arra, hogy számviteli-gazdálkodási folyamait jó irányba fordítsa és a nem túl távoli jövőben a kiválasztott szakember segítségével jóval hatékonyabban és tudatosabban irányítsa ezt a területet. Amíg ezen munkálkodik, észrevétlenül szolgálatába fog szegődni azon tudás és információ halmaz, amelyet eddig hiányolt.

Ha legjobb szándékai ellenére mégsem sikerülne egyezségre jutni a könyvelőjével vagy éppen úgy látja, hogy bármit is mond nem lesz képes az Ön elvárásainak megfelelni, örömmel állok rendelkezésére.
Húsz éve foglalkozom azzal a szakterülettel, amit a fentebbi lapokon megszerettetni, de legalábbis megismertetni igyekeztem Önnel.

Mindezekhez és vállalkozása működéséhez sok sikert és gyors eredményeket kívánok.


Vincze Márta
Pénzügyi tanácsadó
 

Szemináriumok

Sokkolják az adóterhek?

Akkor ne fizessen többet, mint valójában szükséges!

Üdvözlöm!

Vincze Márta vagyok. Azzal foglalkozom, hogy vállalkozások vagyonát mentem meg attól, hogy a szakismeret vagy az információk hiánya miatt kerüljenek az ellenőrző hivatalok útvesztőibe és ennek következtében gyakran gazdaságilag is nehéz helyzetbe. Eddigi 20 éves pályafutásom alatt Közel 3-milliárd forint megtakarítást takarítottam meg ügyfeleimnek és számos esetben elnöki felügyeleti intézkedési kérelmet indítványoztam az adóellenőrzésekben tapasztalt jogszabálysértések miatt – sikerrel.

Miért érdekes ez Önnek? Kattintson ide!

Hírlevél