MÉG MINDÍG A KELLŐ KÖRÜLTEKINTÉSRŐL...
| 
Sokan jelezték, hogy nem világos a fiktív ügylet fogalma, így azután legjobb tudásom szerint megosztom Önökkel a gyakorlatomban tapasztaltakat.
A fiktív vagyis nem valós számla már a megfogalmazásból adódóan is, nem valós ügyletet, nem valós adóalanyt takar. Látszólag (alakilag) általában mindenben megfelel a jogszabályok előírásainak, azonban a valóságban létre sem jött gazdasági eseményt próbál igazolni.
Az ellenőrzés számára egyik legfontosabb szempont annak megállapítása, hogy a számlát befogadó tudtával vagy éppen a tudomása nélkül került általa mégis felhasználásra.
Bár az efféle számlák alkalmazásának alapvető célja minden esetben a keletkezett jövedelem eltitkolása és az állam bevételeinek csökkentése, mégsem mindegy hogy hol merülhet fel a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja.
Alapesetek:
A számlakibocsátó nem adóalany
Ennek ellenőrzése a legegyszerűbb, hiszen csak arról kell meggyőződnünk, hogy kiválasztott partnerünk szerepel a cégnyilvántartásban, adószáma létezik ( nincs felfüggesztve és nem került törlésre), vagyis saját nevében gazdasági tevékenységet folytathat.
A gazdasági esemény fiktív
A legegyszerűbb eset az, amikor a gazdasági esemény a számlán szereplő felek között soha nem is jött létre. Bár ennek bizonyítása mindig az ellenőrzés feladata, azt azért mégis fontos kiemelni, hogy amennyiben az ellenőrzést végző revizorok fejében ez a gondolat megfogalmazódik, akkor kellő alapossággal és megfelelő mélységig fogják tisztázni a tényállást.
A számlán szereplő felek között létrejött szerződés színlelt vagy jogszabályba ütközik. A jogszabályba ütköző szerződések típusait természetesen nem lehetséges felsorolni, ezt minden szerződő félnek kötelessége és felelőssége a szerződés megkötése előtt mérlegelni és ellenőrizni. A színlelt szerződés tipikusan úgy foglalható össze, hogy bár a szerződő felek között történt valódi teljesítés, de nem az, nem akkor, nem ott, nem annyiért…
Természetesen a felek számára bármikor nyitva áll a számláik helyesbítésének vagy éppen stornírozásának lehetősége és ez az ellenőrzés közben is megtörténhet. Ehhez azért szükséges, hogy a számla kibocsátója létező, működő, székhelyén utolérhető vállalkozás legyen.
Az ilyen esetekben előfordulhat, hogy az adóhivatal megállapítja az adólevonás „idő előttiségét”, és az ellenőrzés kapcsán készült határozatban a megállapított szankciók körében értékeli az elkövetett hiba súlyosságát.
Egy dolog azonban biztos: ha a körülményekből megállapítható, hogy az ügylet a valóságban létrejött és a számlakibocsátót a számlát befogadó adóalany kellő körültekintéssel vizsgálta meg szerződő partneri minőségében, úgy az adólevonási joga nem sérülhet és számára nem róható fel, hogy például a számla kibocsátója nem vagy csak részben tett eleget a költségvetéssel szembeni kötelezettségeinek.
Remélem, tudtam segíteni.
Vincze Márta