www.VinczeMarta.hu

2009. február 1-től a munkáltató feladatai kiegészültek az Adózás rendjéről szóló törvény 46. § (1) bekezdése értelmében.

Eszerint:

„A  kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg, adó, járulék,…A munkáltató és a rendszeres kifizetést teljesítő a bizonylaton feltünteti az előző időszakban teljesített kifizetést terhelő, és az általa megfizetett adó- és járulékkötelezettségek jogcímenkénti összegét.”

A jogalkotó célja egyértelmű. A munkavállalót kívánja informálni arról, hogy a számára teljesített kifizetésből levont adók és járulékok valóban továbbításra kerültek a költségvetés vagy éppen a magán-nyugdíjpénztár felé. Ez eddig szép és ígéretes törekvés.

Végiggondolta azt valaki, hogy mekkora adminisztrációs teher növekedéssel jár ez együtt ?  Ki fogja teljesíteni ?

Egy kis együtt töprengésre kérem fel olvasóimat.

A január hónapra vonatkozó béreket február első napjaiban teljesítjük és az ehhez kapcsolódóan levont adókat, járulékokat február 12. napjáig vagyunk kötelesek az állami adóhatóság felé bevallani és a befizetéseket továbbítani.

Így tehát az erről szóló megfizetés igazolást márciusban a februári bérkifizetésekhez kell csatolnunk. Mondjuk március 5-én. De vajon megkapta eddig valamennyi bankszámla kivonatunkat a könyvelőnk ? És ideje is volt a hónap végén/elején dömpingként jelentkező bérszámfejtés közben feldolgozni és ellenőrizni ? Tegyük fel, hogy igen.

Azonban, mi történik akkor, ha legnagyobb igyekezetünk ellenére sem voltunk képesek az előző hónapra megállapított kötelezettségek maradéktalan teljesítésére ? Nyugodjanak meg, erre is van megoldás. Ez esetben ugyanis meg kell vizsgálnunk a teljes kötelezettség és a valójában teljesített kötelezettség egymáshoz viszonyított arányát és ezen arányszám figyelembe vételével kell a dolgozónkénti igazolást kiadni. Majd ha pótoltuk a hiányt, a maradékról újabb igazolást adunk ki. Természetesen személyenként, adó és járulék nemenként.

Világos ugye?

És hogy mi a helyzet akkor, ha a szigorú tekintetű hivatal esetleg inkasszóval terheli meg számlánkat, nem várva meg önkéntes teljesítésünket?

Nos, akkor egy kicsit még bonyolultabb a helyzet, hiszen meg kell várnunk amíg elektronikusan is megtekinthető adó-folyószámlánkon megjelennek az adatok arról, hogy a hivatal végrehajtója miképpen osztotta fel a bankszámláról leemelt összeget. Ja, hogy esetleg az igazolás határidőben történő kiadása miatt ezt nem áll módunkban megvárni ? Akkor következik a telefonos ügyintézés, már persze, ha nem az az elutasítás hangzik a vonal túlsó végéről: „telefonon nem tudok segíteni”. Hát akkor nincs más hátra, személyesen kell intézkedni. Kinek is ?

Hát vagy a könyvelőnek, aki sűrű átkokat fog fejünkre szórni és minimum kétszeresére emeli a könyvelési díjat (tegyük hozzá gyorsan, teljes joggal) a megnövekedett adminisztrációs és ügyintézési terhek miatt.

Van még egy másik megoldás is. Magunk próbálunk az ügy végére járni, félretéve azt az álmunkat, amelyet vállalkozásunk létrehozásakor dédelgettünk keblünk alatt arról, hogy minden feladatra a megfelelő-hozzáértő szakembert alkalmazzuk annak érdekében, hogy cégünk felvirágoztatásával legyen elegendő időnk és türelmünk foglalkozni.

Nos Hölgyeim és Uraim, ehhez a jogszabály-módosításhoz a szakértő nem kíván mentségeket és magyarázatokat keresni.

Legyen elegendő annyi, hogy 2009. február 1. napján életbe lépett.