www.VinczeMarta.hu

Az Adózás rendjéről szóló törvény 55. § (3) bekezdésének igaz története és annak következményei

2011. október 28. napján az apeh.hu-n megjelent a „jelentős összegű adóhiánnyal érintett adózók listája”.

Erre a listára az Art. 55. §. (3) bekezdése szerint az alábbi adózók kerülhetnek fel:

(3) Az adóhatóság - a negyedévet követő 30 napon belül - közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, adószámát, a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során jogerőre emelkedett határozatban magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg, feltéve, hogy az erről szóló határozatban előírt fizetési kötelezettségüknek a határozatban megállapított határidőben nem tettek eleget. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az adóhatóság határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le.

Ezen a listán szerepel egy társaság, az egyszerűség kedvéért nevezzük XY Kft-nek.

Az XY Kft. története következik, kizárólag erős idegzetű olvasóim számára ajánlom.

A történeti előzmények időpontjában még Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal néven futó hatóság egyik Regionális Igazgatósága 2005-2006. évek vonatkozásában végzett utólagos ellenőrzést, általános forgalmi adó adónemben, a társaságnál.

Mivel a vállalkozás mindvégig vitatta, hogy a hivatal eleget tett tényállás tisztázási kötelezettségének, így valamennyi jogorvoslat lehetőségét kihasználva a véglegesnek tekinthető elmarasztaló, másodfokú határozat 2011. januárban született meg.

A megállapított adóhiány:százmillió felett.-, megállapított jogkövetkezmény:százmillió felett.-, mindösszesen:sok.- Ft.

Miután a vállalkozás a mai napig meg van győződve arról, hogy az eljáró hatóság nem tett meg minden tőle elvárhatót valamennyi lényeges körülmény tisztázása érdekében, ott és akkor a vezetőség úgy döntött, beadja keresetét az illetékes közigazgatási bírósághoz.

Ezzel együtt gyakorlatilag azonnal mérlegelni kezdték valamennyi egyéb lehetőségét a kiegyezésnek, hiszen a hosszadalmas és költséges pereskedés elkerülése nem csak a vállalkozásnak, hanem a költségvetésnek is érdeke kell, hogy legyen. (kac-kac)

Felkínálta tehát a pertől való elállás lehetőségét a méltányossági jogkör gyakorlójának és – az addigi keserves tapasztalatok után – örömmel és meglepve tapasztalták, hogy megértő fülekre és segítőkész vezetőkre, munkatársakra találtak, akik azzal a nem lebecsülendő helyzeti előnnyel is rendelkeztek, hogy ismerték vállalkozásuk adóhivatali szempontból is makulátlan múltját és azzal is tisztában voltak, hogy milyen adóbevételtől fog elesni a költségvetés, ha a társaságot arra kötelezik, hogy a másodfokú határozatban foglaltak szerint egy összegben fizessen meg több százmillió forintot.

XY Kft. nagyságrendjének érzékeltetésére,

Az elmúlt öt évben, általuk befizetett adó: 2.791.357.000.-

Mondhatjuk, hogy nem is olyan sok, de azért nekem legyen mondva egy ilyen vállalkozás.

Az adatok helyettük beszélnek és bizonyítják, hogy dinamikusan fejlődő társaság, és azok is szeretnének maradni, még annak ellenére is, hogy egy végig nem gondolt jogalkalmazás és a ’véletlenül sem vállalunk személyesen felelősséget egyetlen döntésünkért sem’ hozzáállás következtében a társaság egy pillanat alatt egy olyan kötélen táncolva találta magát, amely alatt a szakadék alja bizony már nem látható.

Köszönhetően az azóta átkeresztelkedett, Nemzeti Adó – és Vámhivatal szorgalmas, igyekvő, de semmiképpen sem hatékonyságra törekvő működésének.

De lépjünk ismét vissza az időben.

Az adóhatóság méltányossági jogkörében eljárva, kérelmüket helyén valónak találva, 2011. áprilisban született méltányossági határozatában mind a késedelmi pótlékból, mind a bírságból elengedett, az így fennmaradó összegekre pedig 2011.közepéig halasztást, majd pedig 18 havi pótlékmentes részletfizetést engedélyezett.

A rendezendő tartozás még így is felette van a százmilliónak.

Arra azért fel szeretném hívni a figyelmet, hogy több tízmillió forint kötelezettség elengedéséhez nagyon be kell tudni bizonyítani, hogy jogosultak vagyunk a különös méltányosságra, arról már nem is beszélve, hogy legkevesebb tíz hivatali munkatárs kezén megy át egy ilyen határozat, és egy bizottság hozza meg a végső döntést róla.

A törlesztést az előírt időpontban az XY Kft. megkezdte, és minden hónapban maradéktalanul teljesítette a kötelezettséget.

2011. egy derűsnek induló novemberi 9. napján egy nemzetközi hitelbiztosítással foglalkozó cég, munkatársa telefonon megkereste az XY Kft. gazdasági vezetőjét,és közölte, hogy fenn találták őket ezen a listán.

Mint a vállalkozás regisztrált adóügyi képviselője, azonnal felhívtam a méltányossági határozat ügyében egykoron eljáró NAV munkatársat, aki megdöbbenve hallgatott végig, mondta, hogy látja a folyamatos teljesítést, ad egy számot a hátralékkezelőkhöz, talán velük folytassam.

Ezután beszéltem egy kedves, készséges hölggyel a Hátralékkezelési Osztályról. Mondta, hogy látja, hogy fizet a cégünk , nem érti, megpróbál utánajárni, vissza fog hívni.

Másnap reggel hívott, amikorra az XY Kft. asztalán már ott volt, hogy a hitelbiztosító cég bontani kívánja a szerződését társaságunkkal. A hatóság munkatársa közölte, hogy az XY. Kft. már nem szerepel a végrehajtás alatt álló adózók listáján. Rövid egyeztetés után kiderült, hogy félreértette a listára való hivatkozást, hiszen az általa említett listán szerencsére soha nem szerepelt a cég, de most már ő is látja, hogy ez egy másik lista, és igen, itt van rajta az adózó, és tényleg, ez nem lehet alapos.

Viszont, arra vonatkozóan semmiféle segítséget nem tud nyújtani, hogy ki állítja össze ezt a listát és hogyan kell bejelenteni, ha valaki tévesen kerül fel ide.

Némi tanakodás után felhívtam az első fokon eljáró ellenőrzési osztály vezetőjét. Elpanaszoltam neki, hogy második napja szeretnék az igazamnak érvényt szerezni, de ez nem sikerül.

Arról ő sem tudott tájékoztatást adni, hogy milyen részleg csinálja ezt a listát, de az ügyet ismerte és azt is tudta, hogy kaptunk méltányosságot, nem is ennyi a tartozás, azt meg gondolja, hogy igazat beszélek és folyamatosan, időben fizetünk. Haladéktalanul kivizsgálja és visszahív, reméli, ezt még ma meg tudja tenni.

Nem hagyott nyugodni, így felhívtam a contact center-t és név nélkül kértem tanácsot, hogy egy ilyen ügyben kihez kell fordulni?

A munkatárs bölcs tanácsa úgy hangzott: Adóalany nyilvántartás.

Azonnal telefonáltam. Megdöbbenve hallgattak, főképp mert véleményük szerint a contact centernek tudnia kellett volna, hogy nekik ehhez semmi közük nincsen. Ez valószínűleg a Hátralékkezelőkre vonatkozik. Elmondtam, hogy, náluk kezdtem a Canossa járást, tessék mást mondani. Nem tud, mondta ő. Ennyiben maradtunk.

Ezután már nem tudtam mást tenni, vártam, hogy visszahívjon az Ellenőrzési osztály vezetője..

Délután három körül megérkezett a várva várt visszahívás.

Az alábbiakról tájékoztatott: a telefonbeszélgetésünket panasz bejelentésként értékelte és megírta, hogy kéri a haladéktalan kivizsgálást a Regionális Főigazgatóságtól.

Ezt ma megírta, a főigazgatóság megkapta, és nagyon valószínű, hogy legkésőbb holnap ők is megírják Budapestnek, hogy haladéktalanul vizsgálják ki.

Budapest pedig ki fogja vizsgálni és intézkedik, szintén haladéktalanul. Kérdeztem, szerinte mennyi ideig fog tartani a haladéktalan, azt válaszolta három-négy nap egészen biztosan, de sajnos nem tudja megmondani.

November 10. napján, azért mégis kiváltottunk egy együttes nullás adóigazolást, és ezt elküldtük a hitelbiztosítós cégnek, annak bizonyságául, hogy amennyiben cégünknek valóban lenne sok száz milliós tartozása, akkor nyilván nem kaphatnánk egy ilyen igazolást, de a kavicsot már bedobták a tóba és a hullámok gyűrűztek, naponta egyre nagyobb kárt okozva.

November 11-én, három nappal a lista észlelése után, a hitelbiztosító felmondta szerződését a szállítók felé, fizetési kötelezettséget nem hajlandó vállalni továbbiakban az XY Kft. felé irányuló szállításokra, ennek következtében már több szállítónk nem szállít alapanyagot a részünkre, mivel a halasztott fizetést nem tudja biztosítani.

Amennyiben nem kerülünk le rövid időn belül az ominózus listáról, úgy félő, hogy legnagyobb külföldi szállítóink is a hamis információk birtokába jutnak és vonnak le olyan következtetéseket, amellyel napi munkánkat egy-két hét alatt lehetetlenítik el

Ebben az esetben már nem lesz lehetőségünk folytatni tevékenységünket, mint ahogyan arra sem lesz módunk, hogy akár egy huncut vasnyi adót megfizessünk a költségvetésnek.

November 11-én a Főigazgatóság vezetőjéhez fordultam segítséget kérve, és mivel november 14-ig nem érkezett semmilyen visszajelzés, tovább folytattam a telefonos nyomozást, keresve egyetlen embert, aki hajlandó felelősen és hitelesen nyilatkozni ügyünk állásáról.

Nem nehéz kitalálni, hogy ilyen emberre nem leltem.

Tárgyaltam a Főigazgató Titkárságával, a Jogi Tájékoztatási és Törvényességi Felügyeleti Főosztállyal, a Szakmai Koordinációs és Kockázatelemzési Főosztállyal, Kecskeméten, Szegeden, Baján, Budapesten, egyszer-kétszer-sokszor.

Nem volt egyetlen ember sem, aki hajlandó lett volna határozott választ adni arra, hogy mikor és mi fog történni, mint ahogyan olyan sem, aki a legkisebb mértékben is megingatott volna abban a hitemben, hogy helytelen az adóhatóság eljárása. Hümmögtek, hebegtek, habogtak, ígérték, hogy mindennek utána járnak, kivizsgálják, megírják, válaszolnak.

Minden kérésem, szinte már könyörgésem hiába valónak bizonyult, a hivatali útvesztőben senkit nem érdekelt, hogy mi zajlik itt kint a valódi terepen, hogy mit kockáztat az XY Kft.

Tíz nap telt el így. Ma délben megérkezett a válasz. Kifogásunkat elutasították.

Idézet a tájékoztatásból:

„A közzététel során nem lehet figyelembe venni azt, hogy az adózó utólag – a kötelezettséget előíró határozatban megállapított határidőn túl – fizetési kedvezmény iránti kérelmet nyújtott be. A fizetési könnyítési határozat kedvező eredménnyel történt elbírálása, vagyis a korábban kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék egy részének elengedése, valamint a fennmaradó tartozásra kapott halasztás és részletfizetés elengedése, valamint a fennmaradó tartozásra kapott halasztás és részletfizetés engedélyezése nincs módosító hatással arra, hogy az adózó a fizetési kötelezettségének a határozatban megállapított határidőig nem tett eleget.

A fizetési kedvezményi határozatban foglaltak nincsenek hatással a közzététel során figyelembe veendő feltételekre.

…..

Tájékoztatásunkat a NAV központi Hivatal Törvényességi és Felügyeleti Főosztály álláspontjával egyezően adtuk ki.

Nincs egyetlen szó további lehetőségről, megértésről, kiút kereséséről, segítségnyújtás felajánlásáról.

Több dolgot nem értek, de legfőként azt, cui prodest ?

Kíváncsiak a folytatásra ? Megírom hamarosan !

Szép hétvégét !

Vincze Márta